Lassan 25 éve, hogy a lovak meghatározzák a mindennapjaimat. Hobbilovasként kezdtem, majd hamar belevezettek a versenyzés világába: már 11–12 évesen indultam pónikkal ügyességi és ugró számokban. A szorgalmam és hozzáállásom miatt 14 évesen „munkalovasként” tevékenykedtem iskola után, napi több pónit lovagolva, nyergelve és segédkezve az oktatásban.

Később nagyobb lovakkal, főként gidrán csikókkal folytattam, kipróbáltam magam a lovaspólóban is, a Szigetcsépi Póló Klub csapattagjaként meccsekre is jàrtam. Majd a versenyzést félbehagyva megvettem első lovamat, ott tanultam meg milyen felelősséggel és lemondásokkal jár a lótartás. Sok lovam volt, nem volt meg egyből a szerelem. Később megvettem életem lovát, akivel minden nagyon jól működött. Vele 90 cm-ig versenyeztem, mellette versenylovak lovaglását, idomítását és ugrómunkáját is végeztem 120-130 cm-ig, díjlovaglásban L szintig.

Szerencsés vagyok, hogy olyan kiváló edzőktől tanulhattam, mint Veres Szilvia, Stégner Alexandra, Bálint Panka és Patócs Ádám. Nekik köszönhetem, hogy ma ilyen széles körű tudással rendelkezem.

Már 7 éve foglalkozom lovasoktatással, amit hivatásomnak tekintek. Számomra a lovarda nem munkahely, hanem az a hely, ahol kiteljesedhetek. Sok tanítványomat készítettem fel díjlovas és díjugrató versenyekre, szabadidős és hivatalos helyszínen egyaránt. Edzőként nemcsak oktató vagyok, hanem mentor és barát is – hiszem, hogy minden nehézségre találhatunk megoldást, ha együtt dolgozunk.